Manapság nehezen tudjuk elképzelni a sört komló nélkül, nem volt azonban mindig magától értetődő és kizárólagos fűszere az italnak. A komló elterjedése előtt a sört helytől és évszaktól függően különböző füvek keverékével készítettek. Tartalmazhatott rozmaringot, koriandermagot, mirtuszt, szerecsendiót, borókafenyőt, babérlevelet, gyantát, ánizst, édesgyökeret, gyömbért, köményt és más virágokat. A komló elterjedése kiszorította ugyan a többi ízesítőt, de a modern sörgyártásban ismét megjelentek olyan sörök, amelyekhez a komlón kívül más fűszereket is használnak, vagy éppen egyáltalán nem is tesznek a sörbe komlót. Ezek a sörök jelenleg többnyire különlegességeknek számítanak, és vagy ősi helyi serfőzési hagyományokra, vagy a kézműves mesterek kísérletező kedvére támaszkodnak. Egy biztos, ízesítésben a legkeményvonalasabbak a német serfőzők, ők nem hajlandók sört másból készíteni, csak komlóból.

Néhány nevezetes, nem komlóval készített mai sör:

• A skót Heather Ale nevű sörhöz ősi recept alapján hangavirágot használnak.
• Az Egyesült Államokban úgy palackoznak chilisöröket, hogy minden sörösüvegbe egy egész chilipaprika kerül, a kellemesen csípős aroma biztosítására.
• A lambic típusú sörökhöz cseresznyét, barackot és málnát használnak.
• A belga búzasöröket korianderrel és szárított naranccsal ízesítik.
• A svájci Wadi-Brau a komló mellett kendervirágot használ Hanf nevű söréhez.

Felhasznált irodalom: Berry Verhoef: Sörök enciklopédiája. Pécs. Alexandra Kiadó, 2010.